A májusfa állítás története

Tavasszal számtalan régi hagyományt örző népszokást ünnepelünk. Ilyen többek között a májusfa állítása is, melynek teljes történetét osztjuk meg veletek mai cikkünkben.

Május hónapban több hagyomány megünneplésére van lehetőségünk.

Május első vasárnapján az édesanyákat, nagymamákat köszöntjük, május utolsó vasárnapja a gyerekek ünnepe, május elseje már évtizedek óta a munka ünnepe. A sokféle esemény között a májusfa állítás hagyománya ma a városokban már feledésbe kezd merülni, főként a vidéki falvakban, kisebb városokban állítanak májusfát a férfiak. De vajon tudjátok, hogy miért és hogyan történik a májusfa állítás? 

Mikor kell felállítani a májusfát?

A májusfa az újjászületést szimbolizálja, egyike azon szokásoknak, mely Európa szerte hagyomány a fiatalok körében. Általában április 30-ról május 1-re virradóra állítják fel a fiúk választottjuk háza előtt. Leggyakrabban nyárfát kötöznek a kiszemelt lány kerítésére a hajnali időpontban, melyet színes szalagokkal, étellel-itallal, napjainkban már kisebb ajándékokkal (parfüm, ékszer, lufi) díszítenek. A kerítésoszlophoz rögzített fát az udvarló barátai segítségével állítja fel, de egyes területeken a rokonlányoknak is rakta a kerítésre májusfát.

Általában egy májusfa áll a ház előtt, de ha a kérők többen vannak, akár több fa kerülhet a kerítésre, így versengenek egymással a kérők. Ezért általában, aki elsőként érkezett fát állítani, az ott marad őrizni a helyet, nehogy egy másik csapat kidöntse a már felállított májusfát, vagy mellé tegyen mégegyet. Volt sok eset, amikor a két legénycsapat bizony összeverekedett hajnalban a lányos ház előtt. A szégyen azonban az volt, ha egy eladósorban lévő lány nem kapott májusfát, hiszen ez jelentette a nagylányságot a közösség előtt, ezután már elmehettek a bálba, táncmulatságokra a lányok.

A fa mérete, fajtája, a rajta lévő ajándékok, díszítés jelezte, hogy mennyire komoly az udvarló szándéka. 

Má­jus­fa ki­tán­co­lá­sa az igazi esemény a faluban, ez a hó­nap utol­só szom­bat­ján tör­té­nik. A lá­nyos ház­nál ál­lí­tott fát ugya­naz a fi­ú­tár­sa­ság dön­ti ki, mint akik ál­lí­tot­ták. Ek­kor de­rül ki iga­zán a tit­kos udvarló személye, s, hogy elfogadja-e udvarlónak a leány a fát állító fiú. Volt olyan eset, hogy a fát felállító le­gény idő­köz­ben ko­sa­rat ka­pott, így más volt kény­te­len ki­dön­te­ni a má­jus­fát. Az esemény végén a leány családja megvendégeli a fialatokat.

Az újabb időkben szokássá vált a szerenád adása a vőlegény részéről, melyet a lánynak egy szál gyufa meggyújtásával illet fogadni. Majd a leány kiment a fiúkhoz és borral kínálta őket. Érdekes módon szinte falunként változott annak a szokása, hogy a leány hogyan viszonyult a májusfa állításhoz, szerenádhoz. Voltak, akik kimentek és megvendégelték a legényeket, de más településen nem volt ez szokás.

Több helyen a közösség is felállíthatja a falu főterén, központi helyén saját májusfáját az újjászületést szimbolizálva ezzel. Május végén a fa kidöntését nagy ünnepség, táncmulatság kísérte, melynek során a legények kipróbálhatták magukat. A lehúzott kérgű, magas májusfának a tetejére erősített italt kellett lehoznia a legügyesebb fiúnak. Sokszor a legények megtréfálására pálinka, vagy bor helyett, paprikás víz került az üvegbe.

Voltak olyan ügyességi versenyek is, melyek során a májusfa tetejére erősített "májkeréken" lévő díszeket kellett lehozni a magasból, a legügyesebb lehetett a pünkösdi király. A fa­lu má­jus­fá­ját a nép­tán­cos gye­re­kek éne­kel­ve kör­be tán­col­ják, míg a le­gény­ek ki­ás­sák. A dön­tés után kö­zös mu­lat­ság­gal bú­csúz­tat­ja a fa­lu la­kos­sá­ga a ta­vaszt.

A májusfa egyébként többféleképpen nézhet ki, hiszen van ahol teljesen lecsupaszítják a törzset és csak a felső lombkoronát hagyták meg, más tájakon viszont nem egy egész fát állítottak csak zöldellő gallyakat. Történt olyan eset, hogy az apának nem volt elég nagy, vagy szép a fa, ezért kivágta, mondván az ő lányának olyan udvaroljon, aki a 8-10 méteres májusfával is elbír.

Jó ha tudod, hogy a május elsejei időjárásból jósolni is szoktak: ha meleg az idő, bő termés várható, ám ha hűvös és esős, gyenge lesz a termés. A népi rigmus erről szól: "Hogyha száraz Fülöp, Jakab, minden ember vígan arat!"